40. rész
2012. ápr. 12. 19:09 - írta Krisz9019Hamar odaértünk, mentünk is a bárba inni egyet. nagy tábortűz volt, jobbnál jobb zenékkel. Rendeltünk koktélokat.
- hééé, merre voltatok, azt hittük korábban jöttök?! - örült meg nekünk Tom.
- elbasztuk az időt. - jelentette ki nagy lazán Pierre. Mire a srácok nevetni kezdtek, persze nem feltűnően.
Leültünk együtt inni, meg beszélgetni. Bár a srácok unták, és én is. Így ők csajokat lestek.
- régebben nem buliztunk együtt olyan állatiakat. - mondta Josh, ő volt a normálisabb.
- nem mert a szülők, meg valaki mindig útban volt. - én.
- de most nincsenek... Van egy olyan érzésem, h ti srácok, tudtok bulizni. - magyarázta Tom.
- jaja. - bólogattak egyszerre mind.
Egy óra alatt kissé a fejünkbe szálltak a koktélok.
Majd egyszer csak megszólalt a Kaoma Lambada szám, aminek a klippje is igazi tengerparton, táncolós klipp.
- felkérhetem Samy-t táncolni, Pierre? - kérdezte egyszer csak meg Josh.
- persze. - bólintott Pie. Tom tuti nem kérdezte volna meg.
Majd elmentünk táncolni, hát Josh úgy megtáncoltatott erre a számra, hogy alig tudtam követni.
- kicseszett Travolta a csávó. - mondta David Pierre-nek. Persze én óvakodtam, nehogy kínosan közel kerüljünk egymáshoz. Pie-t nem túlzottan érdekelte, persze, azért figyelt.
Majd jött igazi latin zene, így bevetettük a latin táncos tudásunkat. Igaz, nem illik Hawaii-hoz, de ezekre lehet a legjobbat bulizni. Végül lihegve dobtam le magam Pie mellé.
- nem is tudtam, hogy így tudsz táncolni?! - jegyezte meg Pierre.
- Kyle és én tanultunk kicsiként latin táncot. Gyere, téged is megtáncoltatlak. - húztam őt föl, fáradhatatlan voltam.
- én... nem nagyon tudok ilyet.
- nyugi, már normális zene szól.
És télleg sima pop zene jött, arra ment neki is. Jöttek a srácok is, jól eltáncolgattunk, aztán Josh és Tom is csatlakoztak. Pierre-nek erre a zenére ment a tánc, főleg a segg rázás.
Ez így ment pár órán keresztül, ivás és tánc.
- Samy, kell fű?! - kérdezte Josh, amikor a srácok épp piáltak, meg wc-n meg erre-arra voltak.
- már nem szoktam.
- ne kéresd már magad.
- hát jó. - bólintottam, majd félre vonultunk. Alig telt el 2 perc Chuck és Seb már a nyomomba voltak.
- szerintem mást kéne szívnod. - nevetett Chuck.
Mire én is elnevettem magam, és ráfújtam az összes füstöt, mert nem bírtam lenn tartani.
- mit is? - kérdeztem nevetve meg köhögve.
- inkább hagyjuk, mert megmérgezel minket. - fogta be az orrát Chuck.
- héé, amikor fölszedtetek minket az úton anno, akkor nem volt bajod a fűvel! - mondtam neki nevetve, mert beszívtam, jó szar cucc volt.
- mit szedtünk föl és hol?! - kérdezte egyszerre Pierre és David.
- amikor Samy és te először össze... - kezdte el magyarázni David.
- ki ne mond! - szóltam rá.
Josh csak idiótán lesett, mert nem értette.
- csak amikor először találkoztunk a srácokkal, épp nem voltunk túl józanok a nővéremmel. - magyaráztam Josh-nak. - DE nem volt semmi. - hangsúlyoztam ki, mi előtt elkezdik ecsetelni.
Közbe Pierre is beszívott. Aztán mentünk táncolni, ebben a kivirult állapotban. A srácok csak röhögtek, aztán mentek csajozni.
Csak táncoltunk, remekül éreztük magunkat.
Aztán jött Tom, most ő szeretett volna velem táncolni, de iszonyatosan be volt már rúgva. Pierre-nek meg ez nem tetszett már annyira.
- baj van haver?! - ment oda hozzá Seb.
- nem semmi... - hörpintette föl a piáját Pierre.
- akkor?
- Állandóan nyomul Samy-re ez a hülye gyerek... - mutogatott Tom-ra.
Közbe Tom táncolt velem, de már én se vettem szívesen, hogy ennyire rám van kattanva.
- figyelj csak, mért ilyen rocker bandával lógsz?! - kérdezte Tom, persze kész volt már teljesen. - tök idióták...
- normálisak! Lehet, hogy néha túlzásba esnek a hülyüléssel, de jobb mintha beképzelt bunkók lennének... - magyaráztam, persze bennem is volt már pár löket.
- régebben sokkal jobb arcokkal lógtál! A szüleid mit szólnak?!
- tök mind1, h ők mit mondanak. A régi menő arcok, azok meg mind elmehetnek a búsba, mindig csak a pénzért, meg a sexért voltak velem. Őket nem érdekli, hogy mennyi pénzem van és honnan jöttem és mennyire befolyásosak a szüleim, ön magamért szeretnek!
- oké, nem kell fölkapni a vizet! - alig állt már meg a lábán. - és mi van ezzel a Pierre-vel, mindenki tudja mekkora szoknya vadász?!
- nos eddig velem teljesen normális! Ő legalább törődik velem...
- az meg se fordult fejedben, hogy csak azért van veled, mert talán még nála is híresebb vagy?! És így akar ő is még nagyobb hírnévre szert tenni??
- de megfordult, csak hogy tudom, h nem ilyen szánalmas... És már rég dobhatott volna! Részemről befejeztem ezt a beszélgetést! - fordítottam neki hátat, majd a srácok felé indultam, de ő visszahúzott. Eddig Pierre és a srácok, csak lestek, h mi lesz.
- és velem nem akarnál járni?! - kérdezte, persze totál a képembe hajolva.
- neeem! - mondtam immár mérgesen és újból a srácok felé indultam.
- szóval nem meséltél nekik rólam?!
- mit kellett volna, hogy randiztunk és smároltunk?! És még te tartod magad a nagy sex istennek?! - toltam őt el magamtól.
De nem értett a szép szóból.
Immár erőszakosabban rántott magához. És megcsókolt.
- eressz el!! - kevertem le neki egy csattanósat.
A fiúknak se kellett több, máris a védelmemre siettek, mert Tom a földre lökött, ahogy megütöttem.
- nah állj most már le! - szólt rá indulatosan Chuck.
- mért mi lesz?!
- ököllel szeretnél a másik oldaladra kapni?! - feszített be elé Pierre.
- megszólalt a menő rocker. - tört ki cinikus nevetésbe Tom, persze már nem nagyon tudta, hogy mit csinál.
- figyelj, jobb lenne ha elhúznál innen?! - Pie, más már lehet rég ütött volna, de ő megfelelő pillantra várt.
- és ha nem?? - lökött bele egyet Tom. Ez volt a megfelelő pillanat, Pierre egy nem túl erőset bepancsolt neki, persze alig bírt talpon maradni tőle, de ez csak a pia miatt volt. Amint megtalálta az eszméletét, indult volna meg, de Josh és én közbe léptünk.
- Tom elég!!! - kiáltottunk rá egyszerre, én félre lökdöstem, meg rávertem kettőt a papucsommal, Josh meg lefogta, persze én megint a földre kerültem, mert David vissza akart tartani, de elrántott.
- bezzeg azt nem meséled el a drága pasidnak, hogy egykor a csajom voltál és akkor imádtál, mindennél jobban! - kiabált Tom, miközben Josh félre vonszolta.
- elég már, hagyd abba! Eleget ittál! - rángatta őt félre Josh.
- nekem mára ennyi elég volt a buliból. - jelentette ki Jeff, majd haza indult. - ha gond van, hívjatok!
Chuck épp Pierre-t fogta, nehogy meggondolatlanul csináljon valamit. Én meg David-el ültem a homokba.
- Samy, mi ez az egész?! - kérdezte Pie, majd fölsegített.
- semmi, egyszer amikor itt nyaraltunk, elmentem vele randizni és smároltunk, de sose jártunk és nem volt képes fölfogni. Még mindig ugyanazon a csonton rágódik...
- mért nem mondtad?
- nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát miatta bárki is... - mondtam kissé szomorkásan.
- azt hittem, mindent megbeszélünk?! - Pierre.
- erre nem tudok mit mondani... Köszi, h megvédtetek. Most inkább haza megyek. - indultam én is haza.
- ne menj egyedül! - jött utánam Pie, majd együtt mentünk haza, persze nem nagyon beszélgettünk útközbe. Ő is piás volt, én is és nem jöttünk ki volna jól most a nagy beszélgetésekből. Seb is utánunk jött.
Chuck és David maradtak, elvégre ettől még nem kell, h rossz legyen az esténk. Meg ők amúgy is csajoztak.
Otthon csak kidőltünk, Jeff is aludt már. Aztán majd reggel minden szebb lesz.
Másnap reggel, azaz olyan délelőtt 11 körül Seb és Jeff dumálását hallottam lent, arra keltem. Pierre még mellettem volt. Adtam neki egy csókot, majd kimentem, mert éhes voltam. Csináltam jó sok pirítóst. Leültem kajálni majd az esti eseményeket kezdtem pörgetni az agyamban. Alig gondoltam végig, h mi volt, máris megjelent Pie.
- mért hagytál egyedül?! - kérdezte ásítva.
- reggelit csináltam... - tettem elé két szelet pirítóst.
- köszi!
Ez után egy fél perces csend következett.
- haragszol? - kérdeztem tőle.
- nem. Mért, kéne?
- nem tudom... Csak hogy este volt az a balhé.
- jah, hát ez van. Legalább most már tudjuk, h mért nyomult rád egész este. - Pie.
- nem jártam vele, de nem akartam, hogy te emiatt rosszul érezd magad, ezért nem mondtam. Nem gondoltam, h ilyen gyagya még mindig.
- elhiszem. És ne aggódj, nem haragszom, csak hülyén jöttek ki a dolgok. - csókolt meg vajas szájjal. xD
- akkor jó... - mosolyodtam el, majd hálásan hozzá bújtam, h megértette a dolgokat. Bár elég hülye lenne, ha nem értette volna.
Ez után elmentünk együtt zuhanyozni, meg átöltözni, aztán le a srácokhoz.
Épp kártyázgattak.
- ez uncsi, és értelmetlen... - jelentette ki Seb.
- mizu srácok?! Merre vannak a többiek? - ültünk le melléjük.
- Chuck alszik. - mondta Jeff.
- David meg egy csajjal van. - Seb.
- nocsak?! - vigyorodott el Pierre.
- és mi van a drága jó ex barinővel?! - kérdeztem kényesen.
- passz! Nem beszélnek, szal szerintem változatlan. - vont vállat Jeff.
- és szakítottak?
- lehet.
- nah ti is aztán sokat tudtok egymásról. - nevettem el magam, majd bele kortyoltam Seb üdcsijébe.
- David se tud sokkal többet. - mondta közömbösen Seb. - ha lesz valami mi tudjuk meg elsőként.
Hamarosan Chuck is fölkelt persze, most nem rúgott be annyira, mint egy szamár.
Végül megjelent Ben és a nagyi is. Reggeli kirándulást tartottak.
Aztán azok is előkerültek valahonnan, akikre a legkevésbé számítottunk. Igen... Tom és Josh.
- haver jó lenne, ha ide se tolnád a pofád az este után! - állt fel indulatosan Pierre és automatikusan engem védett.
- én csak...
- semmi! Nem vagyunk rád kíváncsiak, mert mi nem vagyunk olyanok mint te, szóval a "lecsúszott rockerek" nem valóak hozzátok! - mondta mérgesen Chuck is.
Ben és a nagyi csak lestek, hogy mi van.
- nem veszekedni jöttem... - mondta Tom. - csak bocsánatot kérni. Sam, ne haragudj, elvesztettem a fejem. És ti se srácok. Ti... jó fejek vagytok... - nyögte ki.
- bocsánat kérés elfogadva. - Jeff. - de nehogy azt hidd, hogy ezek után szívesen látunk!
- tudom. És megyek is, további jó nyaralást! - indult el Tom. De Josh maradt.
- Samy, beszélhetnénk egy fél percre? - kérdezte Josh.
- aham. - bólintottam, majd odébb vonultunk egy kicsit.
- Tom tényleg sajnálja, de sokat piált. És tudd, hogy büszke lehetsz, h ilyen barátaid vannak és, hogy ilyen pasid van, akik így ki állnak melletted! Szóval csak sok szerencsét akarok kívánni velük...
- köszi, ez kedves tőled. - mosolyodtam el, majd pacsiztunk mint a haverok, aztán ő is lelépett, de előtte a srácokhoz is odament pacsizni.
- ebbe meg mi ütött? - kérdezte Pierre.
- semmi, ő jó fej... Mondta, hogy örül, h milyen rendesek vagytok velem...
- nah, ő legalább normális. - Seb.
- csak nem kikezdtek veled? - kérdezte vigyorogva Ben.
- de, azaz csak Tom. Majdnem összeverekedtek miatta a srácok...
- akkor ez a minimum, h idejött bocsánatot kérni. - mondta a nagyim.
- jaja. - értettünk mind egyet.
Majd megcsörrent a telefonom. Kyle neve volt a kijelzőn.
39. rész
2012. márc. 30. 19:41 - írta Krisz9019Seb is megkerült, valahol a parton aludt ő is. Valami csaj társaságában, bár nem vagyok benne biztos, hogy emlékszik...
- Samy, a többiek merre vannak? - kérdezte Seb tőlem. Én épp napoztam. De mp3 volt a fülembe.
Várt egy kicsit hátha reagálok, de semmi. xD
- Saaam! - lökte meg a vállam Seby.
- hát te?! - vettem ki a zenét a fülemből, majd fölnéztem rá.
- képzeld egy csajjal ébredtem, a parton, egy szál bokszerben... - kezdte mesélni.
- és?
- nem emlékszem, hogy mi történt.
- ezen én nem csodálkozom, annyit ittál mint Pierre és én együtt. - vigyorodtam el.
- tudom. A többiek megkerültek? - kérdezte ásítva.
- meg, ne aggódj...
- oké, akkor megyek zuhanyozni, meg aludni. - indult föl a házhoz, még mindig bokszerben volt. De legalább már tudjuk, hogy nem fulladt bele a tengerbe. xD
Úgy jó 2 óra telhetett el, addig a srácok mind pihentek.
Majd valaki rám szórta a homokot.
- Hééé... - ültem föl mérgesen, mert épp a törölközőt akarta lerakni, csak nem értem, hogy mért kell a másikra szórni a homokot.
- bocsi.
Chuck volt az.
- még élsz? - kérdeztem érdeklődve.
- aham. - bólogatott. - de te koránt sem tűnsz másnaposnak.
- próbálok még óvatos lenni...
- szerintem meg szivacsból vagy. - nevette el magát.
- de ti is. - keltem föl, majd szedtem a cuccaimat.
- most hova mész? - esett le az álla.
- vissza a házba. Talán baj? - fordultam vissza.
- hát épp most jöttem le ide, hogy társaságom legyen, de te elmész! - Chuck.
- bocs, de most elég volt a napozásból. Majd leküldöm a srácokat.
- oké. - bólogatott Chuck.
Alig értem föl a házba máris David szaladt egy gumi matraccal lefele.
- Chuck unatkozik, siess! - mondtam neki, persze fölborított a matraccal, pont a forró betonon.
- ezt az állatot! - morgott Jeff, majd odajött felsegíteni.
- mi baja?
- élvezi a természetet, meg a szabadságot.
- talán visszahívta Briana? - kérdeztem.
- nem, de ha nem beszél vele, akkor minek idegesítse magát?!
- jaja.
Jeff is lement a partra, vitte Szilvesztert is. Hála istennek, itt még a kutyám se unatkozik, meg a srácok tök jól elvannak vele.
- Láttam egy szörf deszkát. - mondta Pierre, majd megcsókolt.
- hol? - én.
- a garázsba, Ben megmutatta a Ferrari-ját.
- de még nem lehet a fejed vizes...
- de most nincsenek hullámok se. ... Alig várom, h lehessen szörfözni. - mondta vigyorogva. Úgy veszem észre, hogy mind maradéktalanul boldogok most.
Jöhetett a szokásos napi program, labdázás, szórakozás, fürdés. Persze én már napernyő alatt voltam, mert már leégtem. Nem értem, hogy tudnak ilyen fáradhatatlanok lenni?!
Épp napoztak, mi meg kártyáztunk David-el, amikor megjelent egy csapat ember.
- nyilatkoznátok?! - kérdezte az egyik csaj. Valami újságíró félék lehettek.
- minek? - kérdezte Seb.
- Mindenki kíváncsi rátok!
- remek, még itt is megtalálnak. - morgott halkan Pierre, majd fölkeltek és minden hülye kérdésre válaszoltak.
Többek közt ilyeneket kérdeztek, hogy mért vannak itt. Lesz-e itt koncert? Mért pont Hawaii-t választották pihenésre? Hülye kérdés, akinek van esze, ide jön.
Velem nem is foglalkoztak, ezek szerint nem terjednek ennyire gyors lábon a hírek. Csináltak pár képet, majd leléptek.
Elmentünk motorcsónakozni is, baromi jó volt...
Délután meg jöhetett az esti séta, amikor enyhül ez a nagy meleg. Fincsi koktélokat iszogatva (nem magas alkohol tartalommal) sétáltunk a parton. Persze többen is odajöttek hozzánk, azaz a srácokhoz.
Tök jól elvoltunk, a srácok elszórakoztak, Szilveszter kimelegedve sétált mellettünk, én Pie-vel kézen fogva sétáltam.
Majd egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg, először úgy gondoltam, h tuti nem ismerem, aztán még is.
- Samy?! - kérdezte a srác.
- hát ti?! - örültem meg nekik, mert hogy ketten voltak.
- nyaralunk. - ölelt meg egyszerre a két srác, kitépve Pierre kedves öleléséből. - és te?
- én is...
- és Kyle is itt van? - kérdezte a szőke hajú.
- nincs, Brazíliában tanul.
- nyáron? - kérdezte a másik.
- igen. De szerintem csak bulizik, meg iszik egész nap. - mondtam kissé szomorúan.
- csak nem rosszban vagytok?! - simogatta meg kedvesen a vállam a szőke. Mire Pierre megköszörülte a torkát.
- oh srácok... - léptem hátrébb hozzájuk. - ők Tom és Josh (a szőke volt Tom, két szupi pasi)
- szevasztok. - fogtak udvarisan kezet egymással.
- szóval neked már az úri élet nem elég, már sztárokkal lófrálsz? - kérdezte vicceskedve Josh.
- ők a barátaim. - mentem Pierre mellé, majd átöleltem a derekát.
- oh, értem. - bólogatott Josh, mi szerint felfogta a dolgot.
- voltatok már bulizni? - kérdezte Jeff-et Tom.
- egész este buliztunk. - kacsintott rá Jeff.
- de sose elég. - Seb.
- mi az nem ittál eleget az este? - nevetett Chuck.
- nyaralunk, vagy nem?!
- dehogynem.
- a Hawaii Honolulu hotel partján tábortüzes buli lesz. - mondta Josh. - egy hete vagyunk itt, és ott vannak a legjobb partik.
- jaja, nem jöttök el? - kérdezte Tom.
- én ráérek... - mondta David.
A srácok összenéztek.
- benne vagyunk. - mondta Jeff.
- rendben, majd a bárban leszünk. - mondta Tom, majd adtak nekem 1-1 puszit és leléptek.
- huh... majd a bárban leszünk... - utánozta őt kislányosan Chuck. Mire mi elkezdtünk nevetni.
- kik voltak ezek a jól fésültek? - kérdezte vigyorogva Seb.
- úgy 2 éve találkoztunk velük Montrealban, a szüleik valami gazdag sznobok, és azok is ide járnak Hawaii-ra.
- ismerik őket a te szüleid is? - Dav.
- persze... anyum valami ilyesmi csávót tudna mellém elképzelni. - mondtam unottan.
- mért nem vagyok meglepve?! - mondta közömbösen Pierre.
- oh, nem úgy értettem kicsim.
- lesz egyáltalán valami, amivel esetleg imponálni tudok nekik?!
- jajj Pierre, ne légy gyerekes. - szóltam rá kedvesen.
- persze, neked is van sok pénzed. - jegyezte meg Jeff.
- srácok, nem is értem, hogy mért kell mindig ebbe a vitába keverednünk?! Én végre örülök, hogy egy pasi nem azért van velem, mert vastag a pénztárcám és hogy normális haverjaim vannak... - háborodtam föl.
- ne feszítsd túl... - Seb.
- Én nem! Csak ti, a helyett, h örülnétek, hogy nem egy idióta rajongó kis kurva vagyok, aki csak azért van veletek, mert ti vagytok a nagy rocker banda, meg azért mert van faszotok! - sértődtem meg, majd elsétáltam.
- valami rosszat szóltam? - nézett körbe a srácokon Pierre.
- nem, csak ezek mindig a legjobbkor tudnak beszólni az embernek. - mutogatott David, Jeff-re, meg Seb-re.
- nem értem mi baja van ezzel?! - Jeff.
- az hogy szeretné azt érezni, hogy közénk tartozik! - magyarázta Pierre.
- és ennek mi köze van a pénzhez? - kérdezte Seb.
- sok! - mondta Chuck.
- nekünk is van, neki is van. És így másképp állunk egymáshoz. Mert nem azt látjuk a másikba, hogy mennyi lóvéja van. - David.
- nem csak ez a baja... - mondta Pierre.
- hát?
- a szülei, meg hogy mi szimpla rockerek vagyunk, ők multimilliomos generáció és a szülei szerint ezt a kettőt nem lehet vegyíteni.
- ok, ez majd idővel változik... - David.
- csak ne feszegessük már mindig ezt a témát. - Chuck. - lehet a nővére, vagy a húga szóba se állna velünk.
- oké-oké! - mondta egyszerre Seb és Jeff.
Inkább annyiban is hagyták ezt a beszélgetést, mivel semmi értelme nem volt. Arra indultak, amerre én elsétáltam, de nem találtak. Nem is találhattak volna, mivel már nem voltam a parton, visszamentem a házhoz.
- minden rendben? - kérdezte a nagyi.
- nem... - mondtam szomorúan, majd fölmentem átöltözni.
- mi a baj?! - jött utánam. - csak nem Pierre bántott meg?
- nem... csak...
- héé, tudod hogy velem mindent megbeszélhetsz.
- találkoztunk Josh-al és Tom-al. - jelentettem ki.
- nah, azokkal a selyem fiúkkal?! - vigyorodott el a nagyim.
- jah, a srácoknak is ez volt az első benyomásuk...
- és?
- kérdezték, hogy honnan ismerem őket, meg a szokásos. És elmondtam nekik, mire megint azzal jöttek, hogy a Pierre-vel való kapcsolatomat sose fogadják majd el a szüleim...
- ugyan már, ez hülyeség. Ha szeretnek egyszer belátják. - mondta bíztatóan a nagyi.
- oké, csak zavar, hogy ilyenekkel foglalkoznak. És ezzel csak azt éreztetik velem, hogy én tartozom közéjük... Talán jobban örülnének, ha valami csóró majom lennék és a pénzükre hajtanék?!
- dehogy, gondolom nem volt még ilyen lánnyal dolguk. Ha meg Pierre piszkál, csak szólj és beszélek vele!
- nem Pierre mondta ezt, hanem Jeff és Seb. - én.
- biztos nem akartak rosszat.
- tudom, csak úgy érzem, hogy nem találom a helyem, és hogy nem ott a magas létrán van, amit keresek. Nem a púderes seggűek között...
- héé, azért kicsit Ben és én is azok vagyunk egy kicsit.
- tudom és nem is rátok mondom. - vigyorodtam el.
- megértem, ha eleged van anyádék felhajtásából, tedd, amit a szíved diktál. - ölelt meg a nagyim.
- most egy kis magányt diktál. Felmegyek a hegyre.
- rendben. - bólogatott.
Fölvettem egy cipőt egy halászgatyát, egy toppot, megkötöttem a kutyát, majd mentem is. Most valahogy nem volt senki társaságához kedvem, max Pierre-éhez. De rég voltam már a hegyen is.
Gyalog egy jó órás túra. Hamar magasodik a hegy, és egy remek kilátó van innen nem messze, nagy sziklákkal, a városra néző, szép kilátással.
Délután 5 volt, amikor fölértem, sokáig tartott. Vittem magammal vizet, Szilveszter élvezte. Sokat voltunk itt a nővéremmel, nyugodt és csendes hely. És kevesen ismerik, egy kis hegyi ösvényen kell felmenni, jó fárasztó út.
A távolba lehetett látni a várost, nagyon jól nézett ki, hogy lassan megy le a nap. Hát még este...
Közbe a srácok visszamentek a házhoz.
- Charlotte, Samy itt van? - kérdezte Pierre.
- nincs. - vont vállat a nagyim.
- akkor merre lehet?
- fölment a hegyre...
- és mit csinál? - kérdezte értelmesen Seb.
- gondolom sétál.
- megbántottuk? - kérdezte Pie.
- nem, csak nem tetszik neki, hogy valamelyikőtök mindig felhozza neki ezt az uncsi témát. - magyarázta a nagyi.
Erre mindenki szúrósan nézett Seb-re és Jeff-re.
- nem akartam rosszat, csak úgy mondtam. - Jeff.
- ezt ő is tudja. - mondta Charlotte.
- haragszik? - Seb.
- nem, csak egy kicsit egyedül akart lenni.
- megkeresem. - mondta Pierre.
- nem fogod megtalálni, ha nem ismered az utat. - nagyi.
- nincs valami térkép, vagy valami?
- de van. - mondta Ben, majd egy régi, a várost és a hegyi utakat ábrázoló térképet nyomott Pie kezébe. - jó kis út...
- képzelem. - húzta a száját Pierre.
- veled menjünk? - kérdezte David.
- nem kell, megjárom hamar...
- oké. - bólogattak egyszerre a srácok, majd ők elvonultak kajálni. Pie meg átöltözött és utánam jött.
Annyira elment az idő, hogy, amikor elindult már este fél 8 volt. Én meg elvoltam ott magamba, reggelig is képes lettem volna ott ülni.
9 óra volt, amikor már ment le a nap, ilyenkor volt minden a legszebb, a város, az ég, minden. Ezért is vártam ennyit.
majd hangot hallottam mögülem, ami egy pillanatra megijesztett, Szilveszter is megriadt.
- sziaa... - köszönt egy lihegős hang.
- hogy kerülsz ide? - örültem meg neki, majd odahúztam a sziklára, ahol ültem.
- gondoltam... - itt egy mély levegőt vett. - ... megkereslek.
- köszi. - bújtam hozzá.
- ugye nem haragszol?
- nem, csak egy kicsit egyedül akartam lenni, meg már rég voltam itt. - én.
- huuh, állati ez a kilátás. - nézett körbe alaposabban Pierre.
- igen, sokat jártunk ide régebben is.
- gondoltam. Csak kicsit fárasztó ez az út. - tette el a kis térképet. - figyelj csak... én nem akarlak bosszantani ezzel a pénz, meg a szülők dologgal. Majd megszeretnek, ha meg nem, akkor így jártak...
- tudom. - bújtam hozzá.
- és a srácok se, csak mindenhez szeretnek megjegyzést fűzni, meg szeretnek hangot adni a véleményüknek.
- nem haragszom nyugi. Menjünk haza, aztán bulizzunk egyet! Mit szólsz? - pillantottam rá.
- benne vagyok. De ÉN mit kapok?
- mondjuk egy csókot?! - javasoltam.
- én valami tartalmasabbra gondoltam... - vigyorodott el.
- majd, ha hazaértünk.
- oké, benne vagyok. - húzott föl, persze csináltunk pár jó képet, az nem maradhat ki.
Végül visszaindultunk a házhoz, lassan már sötétedett, és ezeken az ösvényeken nem tanácsos annak mászkálni, aki még nem járt erre.
Jó óra alatt vissza is értünk.
A srácok a kertbe ittak, meg buliztak. Meg grilleztek, még Ben és a nagyi is itt voltak, pedig azt hittem nincsenek már oda azokért a nagy bulikért. Persze Ben-nek volt egy nagy erősítője, és a srácok arról nyomatták a jobbnál jobb disco zenéket.
- Samy!! - szaladtak le egyszerre a srácok, persze majd fölborultam tőlük.
- mi a baj? - kérdeztem érdeklődve, hogy mi ez a hirtelen lerohanás.
- ne haragudj, hogy bosszantottunk. - mondták egyszerre, azaz főleg Jeff és Seb. mert nekik volt a legnagyobb a hangjuk.
- nem haragszom. - öleltem meg őket.
- megyünk bulizni? - kérdezte nagy szemekkel Chuck.
- alap, mehetünk a tűzhöz, ahova hívtak, azok a selyem fiúk. - mondta David.
- rendben. Akkor szaladok fölöltözni. - indultam föl, Pierre meg utánam, mint egy pincsi. - mit akarsz? - kérdeztem, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.
- szívesen bekenegetném a hátad. - mondta ördögi vigyor kíséretében. xD
- oké. - feküdtem az ágyra, meg levettem a fölsőt. Persze a "nagy kenegetés" alig 5 perc volt, hamar a lényegre tért. Épp nagyba elvoltunk, amikor hallotuk, hogy a srácok vágtatnak föl. Gondolom készülődni.
Vagy fél óra is eltelt, de még mindig nem estünk neki felöltözni.
- még egyszer! - mászott rám Pie, miközben nagyba cigiztem az ágyba.
- nem hajt a tatár kicsim...
- engem igen, meg a véremet is. - vette el tőlem a cigit, majd beleszívott, elnyomta és már megint rajtam volt.
Közbe a srácok már készen álltak az indulásra.
- mit csinálnak már ennyi ideig?! - türelmetlenkedett Seb.
- szerinted? - kérdezett vissza Jeff.
- azért túlzásba sem kell esni...
- nem estek túlzásba, de tudjuk Pierre milyen. Meg aztán, egésznap csak szórakoztunk... - mondta David.
- ráértek volna egésznap... - Seb.
- nyugi, menjünk inni egyet. - ment le Chuck.
Lassan persze mi is abba hagytuk a dolgokat, gyorsan neki álltunk készülődni. persze nem estünk túlzásba, mert a partra megyünk, így nem kell nagy discos cucc.
Majd gyalog, kutya nélkül, egy kis piával elindultunk a Honolulu hotel partjához.
38. rész
2012. márc. 20. 14:28 - írta Krisz9019Kajálás után ezek megint kimentek a partra, hihetetlen, hogy sose tudnak elfáradni. David maradt itt velünk, ők Pierre-el énekeltek kinn a medencénél, Grow up-ot, Shut up-ot, aztán én is csatlakoztam.
- most próbáltok, netán koncert lesz a medence körül?! - Ben.
- igen, és ti lesztek a sztárvendégek. - vigyorodtam el, mert egyfolytában énekeltünk.
- szuper, akkor ki kell választanom egy jó rucit. - tette fejét a nagyim, mire minket elkapott a nevetés.
- hajrá. - én.
- ugyan, én egy rock koncerten?! Eltudsz engem képzelni?
- én igen, hogy valami kis kosztümbe ott ugrálsz. - nevette el magát Ben, jól elvoltak ők ketten.
- és az akta táskát kifelejtetted. - nevettem el magam.
- persze, az minden vágyam, belőtt rózsaszín haj, meg rocker láncok, meg kosztüm. - nevetett a nagyim, mire a srácokat elkapta a röhögés, gondolom elképzelték őt. xD
- Charlotte, különben nem csak ilyen állat rockerek járnak a koncertjeinkre. - Pierre.
- tudom. - mosolyodott el.
- jah, vannak olyanok is, mint én. Én se vagyok rocker, meg még olyanok, akikből ki se néznéd, hogy szeretik az ilyen zenét. - magyaráztam.
- belőlem kinézni? - nézett ránk David.
- áh dehogy, csöppet se. - ráztuk a fejünket egyszerre. David a fekete sminkkel, plusz a fekete hosszú hajával... De mi így szeretjük őt.
- menjünk el vásárolni. - javasolta Ben, majd szedték a cuccaikat, és indultak.
- hozzunk nektek is valamit a fönti hűtőbe? - nagyi.
- piát. - Pierre.
- kaját. - David.
- srácok, most ettetek, meg ittatok... - nevettem.
- későbbre is kell baby. - Pie.
- oké.
- rendben, tudjuk mi kell nektek. - léptek Ben-ék.
- nah mi a véleményük rólunk szerinted? - hajolt a képembe David.
- szeretnek titeket, de ahogy ismerlek, kimutatjátok még, hogy milyenek vagytok, amikor állatkodtok.
- túl jól ismersz már minket. - Pie.
- igyekszik az ember...
- na jó, én megyek a nappaliba láttam van egy csomó jó film. - indult be Dav.
- itt vagyunk Hawaiin és te tvt akarsz nézni??! - esett le az állam.
- máskor is voltunk már itt, és nagyon melegem van. Pár órát muszáj hűsölni.
- rendben, de fönt nézd.
- ok.
A srácok lent napoztak a parton, nem láttál mást csak, hogy 3 jó pasi fekszik a törölközőkön, és koktélt iszogatnak meg röhögcsélnek, asszem lesz némi színük.
Pierre és én a medencébe iszogattunk kicsit, nyaralunk, így szartunk rá mindenre, és az alkohol mentes löttyöket már untuk, így ittunk igazi koktélt. Dumálgattunk, meg elszórakoztunk.
- kicsim, jut eszembe, igértél nekem valamit. - ültem az ölébe.
- most itt azonnal?? - csillant föl a szeme.
- megigérted, h bekened a hátam! - mondtam neki, mintha semmi rosszra nem gondoltam volna, kicsit lesorvadt a sunyi vigyor az arcáról.
Gyorsan fölsurrantunk a szobánkba, persze Dav észre se vett minket. Ghost-ot nézte dvd-n.
Én elterültem az ágyon, lekaptam a bikinimet.
- megkeresnéd a krémet?
- ok. - indult a fürdőbe. Én meg addig magamra tekertem egy strandkendőt, és lehasaltam az ágyra. - megvan!! - szaladt vissza, majd gyorsan fölvett magára egy bokszert, mert a gatyája vizes volt, nekem tátva maradt a szám. Eddig nem öltözködött sűrűn előttem. Én meg pláne nem.
Ráült a fenekemre, majd nyomott egy kis krémet a kezére és óvatosan megmasszírozta a hátam vele. A végére enyhén szólva már nem masszírozni akart, így megfordultam, ő meg betelt a látvánnyal.
- mi lenne ha csináltatnék magamnak egy tetkót?
- és hova? - nézett rajtam végig nyál csorgatva, persze még mindig rajtam ült.
- a derekamra?
- szerintem bárhova jó lenne. - mászott le rólam, majd elkezdett csókolgatni. Alig bírta már magát türtőztetni, de én is. Elvoltunk, lassan a keze is elindult lefelé. - nincs rajtad bugyi??
- nincs, mért talán zavar?! Felvegyek valamit? - kérdeztem ártatlanul.
- eszedbe ne jusson. - rángatta le rólam a kendőt is, majd visszamászott rám, csókolgatni. Nagyon jól esett a közelsége és az érintése, talán azért is, mert már rég voltam pasival, meg már vágytam rá, csak húztam egy kicsit őt.
- ebbe az ágyba még sose voltam pasival! - majdnem letéptem róla a bokszert.
- mért új?! - mászott rám megint.
- nem. - nevettem. Majd megtörtént, és hát, állati jó volt. Pierre nagyon tudja, mi kell egy csajnak. De szerintem, ez fordítva is igaz, valamilyen szinten. Annyira belendült, hogy ropogott alattunk a padló, mert ugye fából van. Lent talán annyira nem is lehetett hallani. De a végére még jobban belejöttünk, így már az én számat is be kellett volna tömni.
Közbe a srácok visszajöttek a partról.
- hát ezek meg mi az istent csinálnak? - kérdezte vigyorogva Jeff, David-et, mert fönt lehetett hallani eléggé.
- vagy pornót néznek, és elméleti gyakorlás van rá, hogy majd ha Samy megengedi Pierre-nek, akkor jó legyen. Vagy Pie öli épp őt. - mondta Seb.
- már pár perce hallom. - Dav.
Erre a srácok elindultak az ajtónk felé.
- szerintem, ez már gyakorlat, nem elmélet. - szaladt vissza Chuck, majd nézték David-el a filmet. Meg hallgatták, hogy mi mit csinálunk, mivel nem tudták nem hallani.
- Pierre-nek sok tartaléka lehetett már. - Seb.
- ugyan hagyjuk már őket. - Jeff.
- csak mondtam.
- kikészítetted a hátam Pierre... - feküdtem rá.
- te meg engem. - mondta lihegve. - de most minden irányból megmasszíroztalak.
- az biztos. - törölgettem az arcom, mert folyt rólam a víz.
- koktél???
- jöhet.
- fél perc... - vette föl a bokszerjét, majd kiment.
A srácok nagy vigyorogva, meg eltátott szájjal lestek utána.
- mi bajotok van? - nézett körbe Pie.
- Mit csináltál vele? - kérdezte Jeff.
- kivel? - ment a hűtőhöz Pie.
- Samy-vel, él még? - Chuck.
- persze... Mért, csak nem hangos volt? - vigyorodott el sunyin Pierre.
- ami azt illeti. - vigyorgott Seb is.
- héé tiszta csík a hátad! - mondta David.
- télleg? - ment a tükörhöz Pie. - hát... jó voltam. - mondta büszkén.
- az biztos, rég hallottuk már ennyire. - Jeff.
- és milyen volt? - kérdezte Chuck.
- vadmacska...
- azt látom. - veregette meg Chuck, Pie hátát.
- akkor összeilletek. - Seb.
- jaja. - közbe Pierre végzett a koktélokkal, majd visszajött a szobába.
- mi tartott ennyi ideig, ki vagyok száradva?! - lestem be az erkélyről, mert közbe rágyujtottam, persze fölöltöztem.
- csak a srácokkal beszélgettem.
- kibeszéltetek minket? - néztem rá komolyan.
- mért beszéltünk volna ki? - adta a kezembe Pie a koktélt.
- csak kérdeztem, am ők a legjobb haverjaid, nem zavar, úgyis biztos hallották...
- hát igen. - pirult el kissé, amennyire még tudott.
- bocsi, de ha egyszer jó voltál. - csókoltam őt meg.
- hát még te. - csókolt vissza, majd ő is beleszívott a cigimbe. Visszavettük a fürdőruhákat, amik idő közbe meg is száradtak, majd nagy vidáman lementünk a partra, már a srácok is ott voltak és fociztak, egymást dobálták homok gombócokkal.
- jó volt a testedzés?! - nevetett Jeff.
- hát azért még veletek is lenne kedvem. - mondtam halál komolyan, mire a srácok lesápadtak, Pierre meg majdnem elájult. xD - rossz, aki rosszra gondol, ti perverzek. - löktem be Jeff-et a vízbe, meg Chuck-ot vizesen a homokba.
- és hülye aki nem. - kapott el Seb, majd bevitt a vízbe.
- bezzeg ilyenkor nem vagy beteg, ha piszkálódni kell! - mondta kislányosan Chuck.
- oh, homokos lettél?! Ezer bocsi. - nevettem.
- ne féltsd, már az volt, az előtt is. - xD David, erre Chuck-nak se kellett több, fölkapta Dav-et és berohant vele a vízbe, és megmosta homokkal.
Ez után egész végig elvoltunk. Megint csináltunk egy csomó képet. Pierre és én nem tudtunk egymás nélkül meglenni, már folytatást akart.
Végül lassan esteledett.
- menjünk bulizni! - sikított föl David, a frászt hozva mindannyiunkra.
- előbb lezuhanyzom! - Chuck.
Erre mind elkezdtünk rohanni a házba, mert csak egy fürdő volt 6 emberre. És mindenki hamarabb akart, a másiknál. Nagyiék is visszaértek, és csak tátott szájjal lestek, hogy mi bajunk van. Persze a srácok addig veszekedtek, hogy ki fürdik előbb, hogy kitalálták, hogy bokszerbe fürdenek, egyszerre, a jó nagy kádba.
- a sok buzi. - nyitott rájuk Pierre, erre mind sikítozni kezdtek, persze az csak pancsolás volt, mert nem fértek el 4en egyszerre.
- én inkább lemegyek! - rohant le Seb, mert a medence mellett is volt, ugye a napelemes zuhany, erre utána szaladt Jeff is, akiről idő közbe leesett a bokszer. És mi is mentünk velük Pierre-vel, persze egymást ölve harcoltunk a zuhanyért.
Ben és a nagyi már télleg nem értették, h mi bajunk van. Nem tudták, hogy sírjanak, vagy nevessenek. Végül én fölmentem, addig a 3 jó madár elszórakozott, fönt meg a maradék.
- srácok! - ment oda óvatosan Ben, nehogy őt is bevegyék a játékba.
- höh?? - nézett rá egyszerre, Seb, Jeff és Pie.
- ilyenkor mit éreztek?? - kérdezte komolyan.
- semmit. - nevettek egyszerre, majd Jeff beszaladt, mert elszégyellte magát. A nagyi már a szemét takargatta az újságjával.
- kultúráld már magad te görény! - szólt rá Pierre, Seb-re, pedig neki volt a legnagyobb hangja.
Nekik se kellett több, beszórták egymást homokkal. Persze Pie vigyázott magára, de már egész jól volt.
Közbe mi odafönn elkészültünk, fölöltözve jöttünk le. Ezek meg ölték egymást.
- lemaradtunk valamiről, Charlotte? - kérdezte Chuck, miközbe Seb-éket nézte.
- én is, pedig mindent láttam...
- PIERRE! - kiáltott rá David.
- hmm???
- menj szed össze magad, mert utána te fogsz nyávogni, hogy nem bírsz semmit, mert fáj a fejed!
- oké. - indult föl. Majd Seb is. Mi meg csak röhögtünk rajtuk.
- számíthatunk még rosszabbra is?? - kérdezte Ben.
- hááát... igen, lehet. - mondtam ki nagy nehezen, majd visszamentem a fürdőbe sminkelni. Persze az egész úszott.
Végül sikerült elindulnunk a városba, már hűvösebb volt végre. Először is kajáltunk valamit, utána mentünk keresni egy jó játéktermet. Ott elvoltunk jó pár órát, meg ittunk, utána mentünk a partra, az egyik discoba. Állati jó hely volt. Kültéri volt, és a táncparketten ilyen táncverseny volt. Bemutató, ami szórakoztatja az embereket. Ez tartott úgy 10ig, utána lehetett táncolni. Persze felbukkantak ilyen fűszoknyás lányok is, ami a srácoknak nagyon bejött, így egyből mentek udvarolni. Legalább jó éjszakájuk lesz. Persze a pia sem maradhatott ki, meg a tánc se. Így mentünk táncolni is, persze mi, mindent próbáltunk mértékkel csinálni, mert elvileg betegek vagyunk. De ez a délutáni gyógykezelés jól jött. xD Már rég éreztem magam ilyen jól. Igazi Hawaii disco, koktélok, zene, minden ott volt. És felidézték a régi jó bulikat a tesómmal. Hiányzott ő is. Hiába van pasija, jól el lenne a srácokkal szerintem. Az összes srác csajozott, csak Pierre és én buliztunk együtt. De ez így jó, végre David is ledobja a gátlásokat, és nem foglalkozik, a buta libájával, aki még arra se méltatja, h fölvegye neki a telefont.
Sokáig buliztunk, a srácok lassan elpárologtak, az adott csajokkal. Már csak Jeff, egy csaj, meg mi ketten maradtunk. Kicsit becsíptünk, mi mentünk tovább bulizni. Jeff is eltűnt.
Hajnalba meg mentünk éjszakai fürdőzésre.
- megsülök kicsim... - dobálta le magáról a ruháit Pierre.
- hát még én. - mentem utána, volt rajtunk fürdőruha, mert ezen a helyen mindig kell. De nem volt az se sokáig rajtunk. A hold bevilágította az egész partot. Hamarosan Seb bukkant fel egy csajjal, bár csöppet se voltak józanok. Egymást kergették. Csak egy röpke pillanatig voltak a közelünkbe, utána megint eltüntek. Mi meg mentünk még sétálni egy kicsit. Megszáradtunk, jó idő volt nagyon, aztán lefeküdtünk a homokba egy pálmafa alatt.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy fújja rám a homokot a szellő.
- itt éjszakáztunk. - mondta Pierre - jó volt...
Elmentünk reggelizni, messze voltunk a házunktól, meg bementünk a városba egy kicsit, persze parti szerelés volt rajtunk, de senkit se érdekelt. Jó nyüzsgi volt, már kora reggel.
Kajálás, város nézés, vásárolgatás után hazamentünk. Szegény Szilvesztert is csak úgy ott hagytam, remélem a nagyimék gondoskodtak róla az este.
- jó, hogy jöttök Samy! - kapott el minket az ajtóba a nagyim, amikor beléptünk.
- mi a baj?
- mondtam, hogy a földszint a miénk, a tiétek az emelet, ott azt csináltok, amit akartok!
- melyik okos dőlt itt ki?? - vigyorodott el Pierre.
- Chuck, meg egy csaj, tudom, hogy pasi és vannak szükségletei, de ezt lehetne odafönn?!
- bocsi. - mentem be a nappaliba.
- ennyi volt a kikötésem, felőlem ott töltitek az időtöket, ahol akarjátok. Csak ne a földszinten! - kicsit mérges volt.
Nagy nehezen fölkeltettük a két jó madarat, tegnap úgy berúgtak, hogy valószínűleg nem találtak föl az emeletre.
- Chuck kérlek, tök mérges Charlotte... - magyarázott neki Pierre.
- azt se tudom, hogy kerültünk ide. - dörzsölte meg a szemeit. - Mary, te nem tudod?! - nézett maga mellett a csajra.
- öhm... Kristy a nevem...
- oh persze... - kelt föl Chuck vörös fejjel, mert elszégyellte magát. xD - nem tök mind1?! - mondta halkan nekem.
- Sikerült fölébredni?! - kérdezte immár télleg mérgesen a nagyim.
- persze. - bólintott Pie.
- Mary, menjetek már föl! - néztem rá.
- Kristy. - javított ki.
- mind1, csak indulj már meg valamerre!
- én lakok itt? - tette a fejét, igazi plasztik cica volt. Ejej Chuck, jobb nőket találnál te is.
- gyere utánam. - húzta magával őt Chuck föl az emeletre.
- ne haragudj nagyi. - mentem ki hozzá a konyhába.
- semmi, csak nem akarom itt látni, hogy itt sexeltek, meg mi egymás...
- oké, csak be voltak este kicsit baszva. Különben nem láttad a többi jó embert??
- Jeff és egy csaj kint fekszenek a hintaágyba...
- és élnek?? - nevetett Pie.
- igen, már felkeltek reggelizni is.
- ooohh, mik nem vannak, még a végén Jeff-nek kapcsolata lesz. - jelent meg David, majd kikísért egy csajt.
- már csak a jó öreg Seby hiányzik. - én.
- jah, ha tegnap nem fulladt bele a tengerbe. - röhögött Pierre, nagyon jó kedve van ma.
- mért? - jött be Jeff is, immár csaj nélkül.
- tegnap hallottuk őket, amikor az esti fürdőzést tartottuk. - mosolyodtam el.
- remek, én megyek aludni. - ásított Jeff, majd fölment. Szilveszter is megkerült, Ben gondoskodott róla.
Végül mindenki ment a maga dolgára. Pierre aludni, mert ő is álmos volt. Én meg átöltözni, meg le partra napozni.
37. rész
2012. márc. 5. 17:36 - írta Krisz9019Eldöntötték, hogy kié melyik szoba lesz. Jeff és Seb lesz mellettünk, David és Chuck, meg az utca felöli szobába lesznek. nem értem mért szenvednek, mert az is szép. És pl szép virágok vannak, meg csajok, akik a ház előtt mennek el, és nekik is van erkély.
- szerintem menjünk le fürdeni. - javasoltam. Majd fölmentünk, a srácok immár tök nyugodtan voltak a szobákba, épp a fürdő gatyókat keresték elő.
- valaki bevinné a mi cuccainkat is a szobába? - kérdezte Pierre.
Majd Jeff és Seb voltak olyan rendesek.
A kipakolás egyedül is ment, bedobáltunk pár cuccot a szekrénybe, előkaptuk mi is a fürdő ruhát, meg a naptejet, aztán indultunk a srácokhoz.
- menjünk le a partra! - mondta Pierre.
- mi is azt akartuk! - david, törölközővel a kezébe.
- hé kulcsunk is lesz a házhoz?? - kérdezte Chuck.
- persze. - bólogattam, majd lementünk és az egyik fiókban meg is találtam a kulcsokat. Az egyiket eltettem én, a másikat a srácoknak adtam.
- egy kulcson osztozzunk négyen? - Seb.
- úgyis mindig együtt vagyunk, ha meg nem akkor is elvagytok. - Pie.
- igaz. - bólogattak egyszerre. Majd kimentünk.
- Medence! - kiáltott föl jeff, majd beleugrott. Erre a többiek is mind.
- gyertek ti is!
- ha nem gyilkoltok meg minket! - én. - Pierre fejét nem érheti víz.
- veszünk neked egy úszósapkát. - nevetett David.
- okos és azt, h húzom a homlokomra? - xD Pie.
- megoldjuk valahogy neked. - nevetett Chuck. majd mi is bementünk egy kicsit a medencébe, persze nekem még most is fájt a hátam. Pierre jobban volt már.
Aztán mentünk a partra. a srácok versenyt futottak a homokig. xD Szilveszter meg futott utánnuk, mint akit kergetnek. A homokba meg hemperegtek, bukfenceztek, meg egymást ölték. Meg Szilveszterrel futottak. Elvoltak, alig érkeztünk meg és milyen jól érzik magukat. Nagyon szép volt a part, így most még szebbnek láttam, hogy a srácokkal, meg pierre-vel voltam. A víz meg remek volt, nagyon meleg volt alapból, így a víz is jó volt.
Egész délutánig elvoltunk, a srácok kifárasztották magukat. Közbe pusziltuk be a finomabbnál finomabb koktélokat. Persze mi alkohol menteset, mert gyógyszert szedünk. Kártyáztunk, homok várat építettünk, rengeteg képet csináltunk. Remek volt. Pierre, az vagy 2 órát aludt, mert még mindig fáradt volt, plusz néha szédelgett.
Délután 4 felé visszamentünk házba, mert úgy döntöttünk, hogy elég lesz, így elmentünk kajálni. Egy jó étterembe, ahol mi törzsvendégek vagyunk. Mindenféle kaja van ott, a srácok ettek is, nem is keveset. Utána ismét vissza a házba, akkor nagyimékkal kellett koktéluznunk.
- nem azt mondtad Samy, hogy egyel többen lesztek? - kérdezte Ben. Amúgy egy jó vágású pasi volt, pont nagyimnak való. Izmos, ahhoz képest, hogy már öreg ő is, de hegy mászó volt. és bírja a gyűrődést, meg a nagyim heves természetét.
- David, a kis asszony nem jön? - fordultam felé, miközben a medence mellett ücsörögtünk.
- nem tudom, nem veszi fel a telefont, megbolondult... De nem is érdekel...
- ez a jó hozzá állás haver. - veregette őt finoman hátba Jeff, örülnek, hogy Dav végre kijön ebből a hülye mókuskerékből, amiben Briana-val van/volt.
- és ti Samy, jól elvagytok? - kérdezte a nagyi, közbe Pierre-t figyelte, h mit reagál.
- tök jól! - mosolyodtam el.
- igen, jobban nem is lehetnénk. - fogta meg a kezem Pie.
- ennek örülök. - simogatta meg a hátam Ben, én meg félre húzódtam tőle, mert fájt még. - bocsi!
- semmi. Csak majdnem elcsapott minket egy kocsi. - én.
- ne vacakolj! - nagyi.
- mert el is csapott... - jegyezte meg Pierre.
Majd elmeséltük nekik, hogy a srác hogy ütött el minket, majdnem.
- rosszabbul is járhattatok volna... - Ben.
- szerencsénk volt. - én.
- Oh Kyle-val mi van? - kérdezte a nagyi.
- pár napja beszéltünk. Él, bulizik, Scott-al van.
- és mit mondott mért nem hívott?
- mert tanult, bár én nem nevezném azt tanulásnak, amikor kótyagos valakinek a hangja. - mondtam kissé sértődötten.
- ugyan nyáron, egy koleszba?! - nevetett cinikusan mama.
- nyílván túl jól érzi magát.
- és anyád? - Ben.
- aggodalmaskodik.
- tudja, h itt vagy?
- mondtam neki, de ellene volt. De nem érdekelt.
- hát majd csak kibékítitek az ellentéteket. - nagyi. - srácok, nem messze innen nyílt egy új club, úgy fél éve, azt mondják tömegeket vonz. Menjetek el Sam!
- jó ötlet. - helyeseltek a srácok.
- de majd, ha nem lesz akkora meleg. - Jeff.
- jah, inkább iszom én is. - nyúlt Pierre whiskys üveg felé.
- neked nem szabad!!!! - szóltunk rá anyáskodóan egyszerre David-el. Majd elnevettük magunkat.
- de szédülök.... - szegény tök sápadt volt, hiába sültünk meg.
- menj feküdj le egy kicsit. - küldtem őt be.
- Pierre a lenti nappaliba van klíma, kapcsold be, és pihenj ott! - mondta a nagyim. Milyen jó fej, látja, hogy szeretjük egymást. Remélem, anyuék is meglátják. - csak ne fázz meg!
- ok. - csókolt meg, majd bevonult.
- szegény, talán nem jó neki ez az erős tórpusi meleg. - sajnáltam őt meg.
- ne aggódj, máskor is voltunk már itt, meg minden meleg helyen, azt is kibírta. - nyugtatott Chuck.
- jah, még a szemünk is kifolyt a melegtől, szerintem fáj még a feje. - vigyorgott David.
- lehet...
Mi után "kibeszéltük őt" xD inkább mentünk fürdeni ismét a partra, mert nekünk is nagyon melegünk volt.
Jó két óra szórakozás után, én is bementem a házba, mert melegem volt. Pierre a kanapén aludt, és már sokkal jobb színe volt. Csináltam jó sok szendvicset. Ben-ék, meg a medencénél múlatták az idejüket még mindig, a srácok labdáztak.
Gondoltam megnézem a netet, így lehoztam a laptopomat. Először emaileket néztem, Kyle írt, hogy él és hogy egy jó hónap múlva haza látogatnak, mi előtt kezdődik nekik a suli. Meg Pie-ről kérdezett. Tudtam, hogy nem tartja teljesen helyén valónak ezt a dolgot vele, csak mert tudja, hogy anyu milyen. Válaszoltam neki, de a kettőnk kapcsolatáról, meg a "majdnem balesetről" nem számoltam be neki. Meg persze volt bennem némi sértettség, hogy baszott fölhívni egy hónapig.
Olvastam Montreali híreket is. És bizony már benne voltam. Egy jó kép rólam, Szilveszterrel a kezembe. Ami még próbafotózáson készült. És egy kis cikk mellé: "A Privox fotó stúdió és divatlap új arca, a fiatal Samatha Williams. A 20 éves lány, nem csak kedvességével, de a szépségével is lenyűgözte a Privox fotósokat. Egyes források szerint, már ő az egyik új arca a Privox híres divatlapjának. Egyelőre nem tudjuk, hogy mit mutat majd be a lapba, de kíváncsian várjuk, a következő számot! Lehet ő Montreal új modell csillaga?!"
Nagyon tetszett a cikk, pláne, hogy semmi rosszat nem írnak benne. De ami késik, az nem múlik.
Máris olvastam a következő cikket.
"Simple Plan és a jövő modellje"
"A kis csapat a mi nap repülőre szállt és elutazott Samatha Williams-el. Vajon még híresebbé teszik magukat?! Azt nem tudjuk egyelőre, hogy miért és hova mentek, de egy biztos. Samatha és a srácok kapcsolata nagyon jó. Még azt is elképzelhetőnek tartják a neten a rajongók, hogy Samantha a Role Model-t is fogja reklámozni. A másik dolog pedig, hogy Pierre-vel többször is együtt látták, illetve több kép is készült immár. -egy kép, amin Pie és én kézen fogva szállunk ki a turnébuszból-. Nyilván több köze van a csapathoz, illetve a frontemberhez, mint ahogy a rajongók találgatják."
Pierre hamarosan fölkelt, már sokkal jobban volt, ő is elolvasta a cikkeket.
- fognak még mást is pletykálni. - vont vállat. - éhen halok.
- csináltam szendvicset. - bújtam hozzá. Ő meg a hátamat kezdte cirógatni. - kajálás után bekenhetnéd a hátam, ha birod.
- hogyne bírnám! - mosolyodott el. Majd kimentünk enni, meg szóltunk a srácoknak, hogy jöjjenek enni. Szilveszternek is adtam kaját, xD csupa só és homok volt. De azt hiszem nem nagyon tudok ellene mit tenni, mert a srácok egyfolytában játszanak vele. Az ő fekete szőrén meg persze, hogy meglátszik, plusz melege is van.
Kajálás közbe a srácok az estét tervezték, meg megbeszéltük a Montreali híreket. Elvoltunk.
36. rész
2012. febr. 22. 19:56 - írta Krisz9019Nem tudom mikor ébredhettem föl. Sötét volt kint, ahogy a közeli ablak felé fordítottam a fejem. Bal felé, pedig Pierre volt.
- aaah tönkre ment a hátam. - nyögtem föl.
- jól vagy?! - fordult felém Pie.
- igen. De mi történt??
- az a fasz rallizós kölyök, egy ekkora garázsba pont nekünk kell, h ütközzön. - mérgesedett be Pierre. - összetörte a kocsim is, tudtam! De te biztos jól vagy?
- persze, csak nem nagyon tudok fölülni. És te?? - kérdeztem aggódva.
Úgy 5 perc múlva egy orvos jött be, nyomában a srácokkal.
- Pierre, az apád hét szentségit, a frászt hoztátok ránk, amikor felhívtak a kórházból!! - szaladtak oda hozzánk a srácok.
- kérem, velük akarok beszélni. - intette le a srácokat az orvos, egy őszes hajú bácsi volt. - Samantha, nagy szerencsétek volt mindkettőtöknek, ha nem veszitek észre időbe azt a kocsit, akár súlyos törések is lehetnének.
- most se vagyunk a legprímábban. - jegyezte meg pierre.
- Megütötted a hátad a vasoszlopba. - mondta nekem az orvos. - szerencsére csak a bőrfelület sérült meg rajta, de feldagadt, és valószínű, hogy pár napig nem is fogsz tudni rendesen járni. Sokat kell pihenni, és itt egy recept, egy krémről, amit itt kiválthatsz. Be kell kenni vele naponta kétszer, a bőrt is gyógyítja, és a duzzanatot is visszahúzza. Illetve mindenféle megeröltetést kerülni kéne, semmi emelgetés, úszás, futás, és kevés járkálás.
- értem, köszönöm. De mért ájultam el?
- kicsit megütötted a fejed, de semmi baja. Pierre, pedig agyrázkódást kapott, az esés következtében.
- és akkor most bent leszünk tartva? - kérdezte Pie.
- ha megigéritek, hogy nagyon vigyáztok magatokra és pihentek, akkor elmehettek.
- majd mi vigyázunk rájuk! - mondta jeff.
- rendben. - bólintott a doki. - Pierre, próbálj te is minden megeröltető dolgot elkerülni. Itt a recept, ebből a gyógyszerből napi egyet, amég szédülést, émelygést vagy ilyesmit érzel. Fájdalom csillapító inkább. És ne aggódj, természetes, amit mondtál, hogy nem emlékszel rendesen a baleset előtti pár percre. 1 hét múlva várlak titeket kontrollra, ha valami rosszabbodna, azonnal menjetek orvoshoz.
- köszönöm. - mondta Pie. Neki be volt ragasztva a bal szeme fölött. Szegénynek fölszakadt a homloka, kicsit össze is varrták. - ennek itt marad a nyoma?!
- nem, a varrat magától felszívódik. 2-3 hét és elmúlik, azért valami jó féle krémmel kenegesd majd, hogy elmúljon. A tapasz is lejön majd magától, egy jó hét múlva. - mondta az orvos. Majd írogatott valamit, aztán lelépett.
- hát ez remek, mozdulni se tudok... És holnap Hawaii... és a fotózás. - kezdtem el mérgelődni. - ÉS Szilveszter!
- nyugi, haza vittük. Hozzánk. - mondta David.
- uh, szegényke. - nevettem.
- jöttök haza, vagy itt alszotok? - kérdezte türelmetlenül Chuck.
- betegek vagyunk basszus, nem várhatod, hogy fussunk! - Pierre.
Lassan fölkeltünk, bár nekem némi támogatás kellett hozzá, Pie-nek is, mert szédült. Bár az orvos helyében tuti nem engedném magunkat haza. Szedtük a cuccainkat, majd indultunk ki, de megállított minket két rendőr.
- elmondanátok, hogy történt a baleset?!
- álltunk a kocsink mellett, amikor észre vettem a felénk tartó srác kocsiját. Épp hogy sikerült félre ugranunk. - én.
- és aztán?
- semmi.
- értem. Kié a gépjármű? Pierre emlékszel valamire?!
- az enyém. Hol van?. - mondta Pierre. - nem sajnos, nem tudok segíteni, a baleset előttről nem emlékszek pár percre.
- Értem. a kocsit elvontatták. Egy szerelőnél van. - írta le a rendőr a címet, majd odaadta a cetlit neki.
- Samatha, tudod, hogy hol van a nagymamád? - kérdezte a másik rendőr.
- valahol tárgyaláson.
- rendben, csak mert őt hívtuk, de nem tudtuk elérni.
- semmi, a srácokkal vagyok, szóval... A szüleim meg Európában. - én.
Erre csak bólogattak a rendőrök. mentünk volna tovább, de a parkolóba ott várt Roy.
- jól vagytok?! - kérdezte.
- persze... Csak eltaknyoltunk. - mondta Pierre.
- én még ott voltam, láttam, amikor elvittek a mentősök. Sam, ez nem valami kedvező.
- hát nem. - ráztam meg a fejem. - ezt leszámítva jó volt a mai napom.
- örülök neki, elvégre nem minden nap szerződsz le. Beszéltem Mark-al, ha a következő fotózásig nem jössz rendbe, nyugodtan pihenhetsz.
- mikor lesz?
- jövö hét pénteken.
- addigra visszajövök nyugi. És remélem jól leszek.
- oké, de vigyázz magadra, ne törd össze magad!
- vigyázok, és köszi! - bólogattam. Ezzel ő is lelépett.
- ez meg ki a túró volt?? - kérdezte Seb. Mire mi elnevettük magunkat.
- a Privox igazgatója. - mondta Pierre. - de most menjünk, hajnali egy van és reggel 9kor megy a gép.
- nekem haza kell mennem a cuccaimért. - én.
- akkor menjünk oda, aztán hozzánk. - mondták a srácok, majd bepakoltak minket a taxikba, mert ők már piáztak. Azért rendik, hogy eljöttek értünk.
Nálunk Sally-ék már aludtak. Indultam volna a lépcső felé, de valahogy nem hajlott a hátam, és nem tudtam fölmenni, nagyon fájt.
- oh pihenj csak, majd mi lehozzuk. - mondta jeff apáskodóan.
- nem szabad emelned! és neked se Pierre! - Chuck.
Pie tisztelgett, ezzel jelezte, h felfogta. Már nagyon álmos volt, és én is.
Megtalálták a táskámat a srácok, egy kézi poggyásznak megfelelő táska, meg még egy. Pierre persze még hajnalok hajnalán fölzaklatta Patrick-et, h intézze már el a kocsiját.
Aztán mentünk a srácokhoz, én meg kitöltöttem a Privoxos papírokat. Végül nagy nehezen lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel az óra keltett minket. Korábbra állítottam, hogy bemehessek a stúdióba a papírokkal.
- muszáj kelni, hulla vagyok?! - ásítozott Pierre.
- igen. És tudom, h azért vagy fáradt mert agyrázkódást kaptál.
- honnan tudod? - ásított ismét.
- egyszer a nővéremmel bicikliztünk, és elesett és ő is kapott. Olyan 14 évesek lehettünk.
- aha.
Mindketten ramatyul voltunk, épp jókor jött ez a baleset. Bár szerencse, hogy ennyivel megúsztuk.
Kopogtattak a srácok.
- hogy vagytok? - kérdezte Chuck.
- szarul.
- halasszuk el az utat? - kérdezte David.
- nem kell, csak fáradtak vagyunk. - én. - inkább valaki kenje be a hátamat.
- nekem meg hozzatok fájdalom csillapítót. - ült föl Pierre.
- rendben. - ment le Jeff.
- mért nem Pierre kenegeti a hátad? - vigyorodott el Seb.
- kenegetném én, de most nem vagyok a helyzet magaslatán... - mondta ásítozva.
David bekente nekem a hátam.
- jó szarul néz ki hallod-e, tiszta kék. - állapította meg.
- aaauu, és hogy fáj.
Pierre pár perc múlva felébredt végre. Kis kaja és jobbak voltunk, mint új korunkba.
- indulhatunk akkor? - nézett körbe Chuck.
- menjünk. - bólogattunk egyszerre, mi után mind elkészültünk. A srácok két taxit hívtak, meg kivitték a cuccokat. Először a stúdióhoz mentünk, én ott kiszálltam, persze ahhoz is segítség kellett. Aztán leadtam a papírokat.
Végül irány a reptér. Hamar túlestünk az ellenőrzéseken, Szilvesztert a kezembe vihettem, mert nem olyan nagy, h zavarja az utasokat. A srácok meg a csomagjainkkal szenvedhettek, mert pl Dav két táskát hozott, gondolom a pipere szereinek is kell egy. xD Rosszabb mint én. Végül leültünk a vámmentesen, és vártuk, hogy fölszállhassunk a gépre. Hagytam egy üzit a nagyimnak, hogy megyünk le, csak nem felejtette el.
Jól elvoltunk, a srácok egyfolytában hülyültek, meg üdítőztek.
- majdnem leöntöttél, vigyázhatnál egy kicsit! - nyávogott Jeff.
- félsz, h ragacsos lesz a buksid?! - röhögött Chuck, majd addig szórakoztak, amég föl nem rázták és egymásra nem nyomatták.
- szemetek, a jó rózsaszín pólóm!! - vinyogott david, mi meg már a könnyinket törölgettük, annyira nevettünk. Cseppet se voltunk feltünőek.
- vedd át! - javasolta Seb.
Erre David elkezdett kotorászni a táskájában.
- atyaég, ha te keresel valamit arra rámegy vagy egy fél nap, szóval majd csak holnap megyünk Hawaii-ra, addig itt alszunk. - nevetett Pierre.
- haha! És te elhoztad a hajzseléd?!
- el, de ha nem, akkor majd a tiédet fogom használni!
- én hajvasalót hoztam! - mondta David. - zselét nem!
- persze, te a fél fürdőt magaddal hozod! - Jeff.
- nem igaz! - mondta kislányosan, majd talált magának egy fekete pólót és ott mindenki szeme láttára átvette. Az emberek csak lestek, h David ilyenkor mit érezhet. Mi meg csak röhögtünk.
Bő háromnegyed óra múlva jelezték, hogy felszállhatunk a gépre. Egy jó kis rózsaszínes gép volt, nem volt valami nagy. És nem első osztály volt, úgyis csak 2 és fél órát utazunk, oda nem kell luxus.
Persze a srácok rögtön azzal indítottak, mi után ki lehetett kapcsolni az övet, hogy kaját meg piát rendeltek.
Egy darabig szórakoztunk, meg ilyenek, Pierre az 1 órán belül elaludt. Hát igen, Kyle is sokat szenvedett, amikor agyrázkódást kapott, mindig fáradt volt. Nekem meg sehogy sem volt kényelmes az ülés, folyton nyomta a hátam, plusz fájt is.
- ezzel meg mi van? - fordult hátra Seb, mert ő ült elöttünk David-el, mögöttünk meg Chuck és Jeff.
- alszik, nem látod? - vágtam értetlen fejet.
- hogy-hogy most nincs elemében? - fordult hátra David is.
- csak mert agyrázkódást kapott... - magyaráztam nekik, mert úgy látszik nem értették meg, amit a doki mondott, de attól egyszerűbben már nem tudok fogalmazni. - hagyjátok őt, vagy egész héten aludni fog, hagy pihenjen.
- nem állt szándékunkban piszkálni. - Seb.
- neked is pihenni kéne. - mondta Jeff, mert már Chuck is aludt.
- ez folyton alszik a gépeken. - vigyorgott David, majd kért még piát.
Szilveszter is pihent, bár szegénynek nem lehet valami jó a táskámba a földön... Végül én is megpróbáltam aludni egy kicsit.
Másfél órával később a biztonsági öv bekapcsolására való csippanás és a srácok nevetése ébresztett föl.
- mi ez a büdös? - nézett körbe Pierre. - David befostál?! - böködte meg a fejét.
- én nem!!! - háborodott föl Dav. - Jeff volt!
- már feltalálták a wc-t, és mért lettem volna én?! - dőlt előre Jeff.
Egy kisbaba volt a melletünk lévő sorba, az anyja durcásan tisztába tette, mert hallotta, hogy a srácok miről beszélnek.
- kár hogy nem lehet ablakot nyitni. - röhögött Seb.
- de bunkó vagy! - löktem meg az ülését. xD
- srácok épp azt nézem, amikor a Végső állomásba lezuhan a repülő! - mondta fennhangon Chuck, mire mi elkezdtünk röhögni, az utasok meg, megijedve és megbotránkozva néztek ránk. A légiutas kísérő is ránk szólt. Aztán megkezdtük a leszállást. Hawaii fővárosában a Honolului reptéren. Fülledt, párás, meleg levegő csapott meg, ahogy kiszálltam a gépből. Érezni lehetett, hogy máshol vagyunk, az óceán illatát. Imádtam ezt az érzést.
- és most merre? - néztek rám mind a srácok.
- keressünk taxit. - mondtam, majd megfogtam automatikusan a táskám, de nem bírtam el.
- vigyázz! - ugrott oda Seb.
- jah, itt vagyunk mi. Segítünk nektek, csak ne ugrabugráljatok! - mosolygott jeff, majd pacsizott velünk.
Ismét átestünk az útlevél ellenőrzésen, aztán kimentünk. Gyorsan rágyujtottam, meg kiraktam Szilvesztert, hogy wc-hessen.
- ott van két taxi! - indult oda David.
- menjünk! - indultunk utána.
Én tudtam az utat, szal én mentem az első taxival. Úgy fél órát utazhattunk, amikor odaértünk gyönyörű nagy házhoz. A part mellett volt.
Persze végig hotelek és nagy épületek voltak, és a nagyimék szép magánháza. Hófehér ház, kék cserepekkel. 2 garázzsal, 1 emelet. és ahogy kijössz a hátsó ajtón letudsz menni a partra. Valakinek medence van a ház mögött, nekik az óceán. Hátsó terasszal, nyugágy, egy kinti napelemes zuhanyzó. Egy kis füves terület, aztán a homokos part, és persze a pálmafák és a szebbnél szebb trópusi virágok.
- ez állati!! - örültek egyszerre a srácok, amikor kiszálltunk a taxikból. A házzal szembe, pedig utca és a város, tele clubokkal, discokkal, bárokkal, éttermekkel és sok remek hellyel. Illetve föntebb, ahogy mész a hegyre, hatalmas sziklákkal. Kyle és én amikor kisebbek voltunk, gyakran mentünk kirándulni a vulkánra.
Első dolguk volt, hogy fényképet csináljanak, magukról, rólam, a házról, meg, h itt vagyunk.
Végül odaértünk a házhoz, majd bekopogtam.
- sziaaasztok drágáim!!! - nyitott ajtót örülve a nagyin, majd sorba megölelt minket. - gyertek be, hogy vagytok?!
- köszi jól! - mondták egyszerre a srácok.
- állati ez a hely. - mondta Seb.
- igen. - virult a nagyim. Ben, a férje is itt volt, őt is bemutattam a srácoknak.
- az emelet a tiétek! Azt csináltok, amit akartok. DE a mi szobánkba nincs belépés! Mindent megtaláltok az emeleten, de ne tegyetek tönkre semmit! És mi előtt haza mentek, TI takarítotok ki, meg mi egymás... - magyarázta a nagyim. - Samy, mutass nekik jó helyeket, ahol vadulhattok.
- oké. - bólogattam.
Ezzel a nagyi és Ben leléptek, szerintem a partra mentek.
- jó vendég szeretet. - vigyorgott Jeff.
- akkor irány az emelet! - bólintott Chuck, majd a csomagokat hurcibálva fölindult a lépcsőn.
Nagy nehezen mind följutottunk.
- nem semmi... Jól nyomja a nagyid! - nézett körbe David.
Belül a házba nagy részt új fa bútorok voltak, a zuhanyzó két személyes sarokkádas volt, márvány csempés persze. nagy tengerre néző ablakok. Fönt nappali, lcd tv-vel, bőrkanapé, és amerikai konyha. Lent ugyanígy volt minden.
3 szoba volt.
A srácok először fölmérték a terepet. Minden szobába benéztek. Aztán visszajöttek a nappaliba.
- Pierre-é és az enyém, az egyik tengerre néző szoba! - jelentettem ki.
- akkor megharcolunk érte! - mondta Seb, erre mind a négyen elkezdtek a másik szoba felé rohanni, ami a tengerre nézett. Persze cuccokkal együtt, még a szőnyeg és a függöny is velük ment. xD Végül az ágyon kötöttek ki, egymást gyilkolva, hogy ki kivel fog, ebbe a szobába aludni. Kb 5 percig néztük őket, és nevettünk, de valahogy nem tudtak dűlőre jutni.
- szerintem, hagyjuk őket. - mondta Pierre, majd mi is bementünk a szobánkba. - tök jó ez a hely, csak ezek mindig megbolondulnak. - mosolyodott el.
- igen, kiváncsi leszek azért, hogy melyik, hol fog aludni.
Kinyitottuk a erkély ajtót, mert hogy az is volt. És kimentünk, ismét jól eső óceáni levegő csapott meg. Pierre meg hozzám bújt.
- csináljunk közös fényképet! - javasoltam, majd bementem a gépemért. Csináltunk pár jó képet, az óceánnal a háttérbe.
- lassan egy egész album gyűlik össze. - Pie.
- az a cél. - csókoltam őt meg. majd hallottam, ahogy rohangálnak a srácok. - szerintem, rendet kéne rakni köztük.
- mért nem szívlelné a nagyid?
- hát nem első nap rögtön.
- rendben. - majd megkerestük a srácokat. Most a nappaliba veszekedtek, meg ölték egymást a szobáért.
- SRÁCOK! - kiáltottam el magam.
- hmmm??? - nézett fel egyszerre mind.
- mivel képtelenek vagytok viselkedni, és első nap többet várnék el tőletek, ezért én döntöm el, hogy ki, kivel fog aludni, h ne legyen belőle természeti katasztrófa.
- mért még csak 10 perce vagyunk itt?! - nézett körbe Jeff.
- meglátszik. - vigyorodott el Pierre.
- oké, igaz. - bólogatott Seb. Mivel minden a feje tetején volt, a szőnyegek összegyűrve a cuccaik szétdobálva, egy függöny leszaggatva, az ágyak összegyűrve.
- DE nem tört össze semmi. - david.
- még az a szerencse, bár nagyiméknak van eszük, kevés törékeny dolgot, hoznak fel ide, meg olyat, amit féltenek. mert néha mi is elemünkbe voltunk Kyle-val.
- oké, és hogy döntesz? - kérdezte Chuck.
- ha David és Jeff együtt vannak, az katasztrófa... - gondolkodtam el. - Illetve, ha Jeff és Chuck együtt, az még nagyobb.
- oké értjük. - Seb. - gyere, babám, te leszel velem. - karolta át Jeff-et.
- rendicsek! - cuppogott neki Jeff.
- igen, ez jó összeállítás. - nevetett Pierre.
- ooooh, szerencséd, h agyrázkódásod van, mert most megölnélek. - Jeff.
- csak semmi civakodás Pie, mert te is alhatsz ám a srácokkal. - mosolyodtam el, mert tudtam, h erre ugrani fog.
- most mért?! - nézett rám, csalódott, kislányos szemekkel.
- ez az én házam is.
- oké, meg se szólalok.
- egyértelmű a felosztás. - mondta Chuck. - nekem kell ezzel a metroszexuálissal lennem. - lökte vállba játékosan David-et.
- Mi az, hogy metroszexuális???!!! - háborodott föl kislányosan Dav.
- olyan, mint te! - nevetett Seb. Mire David elkezdte őket megint kergetni.
- hagyjuk rájuk. - röhögte el magát Pierre, majd lementünk cigizni. - a magasság változástól biztos valami elpattant bennük.
- lehet. - nevettem. Majd csináltam magunknak alkohol mentes koktélt, a nagyimék mindig tartanak itthon, koktélhoz való piát, meg mindent.
